A komolyzene anekdotakincse

„Ez a kötet a komolyzene nagyjainak életéből merít. Olyan történeteket sorol fel, melyeket ők maguk, a barátaik, a szeretteik vagy a hozzájuk kevésbé közel álló kortársak vetettek papírra. Nem pletykálni és nem kukkolni akar. Az a szándéka, hogy - bármily halványan is, de - rávilágítson a nagy zeneművek keletkezési körülményeire. Legyenek humorosak vagy tragikusak, könnyedek vagy mély értelműek, hétköznapiak vagy emelkedettek, magán- vagy közéletiek, egy a céljuk: emberi arcot adni egy évezred zenéjének” - írja Norman Lebrecht, a Művészek és menedzserek és a Maestro! Magyarországon is ismert szerzője. A könyv mindenekelőtt remek mulatság, ugyanakkor alapos kutató és rendszerező munka eredménye, és az egész zenetörténetet felöleli: Arezzói Guidótól (991-1050) Pierre Boulezig (1925-2016) tart a komponisták sora, melyet néhány nagy előadó (többek között Beecham, Caruso, Saljapin, Rosztropovics) színesít. Szerepelnek benne szép számmal magyarok is. Lebrecht gyűjteménye az anekdotázás természetére is rávilágít. Több szem nemcsak többet lát, de olykor egészen mást, esetleg homlokegyenest az ellenkezőjét. Vagy ne adj' isten, nem mondanak igazat az állítólagos szemtanúk. Az egyik például úgy látta, hogy pontosan az történt Berlioz Requiem-jének bemutatóján, amit maga a szerző az emlékirataiban elmesélt, a másik szerint egy szó sem igaz belőle. Egy harmadik (mint mondja) megkérdezte Berliozt, hogyan írhatott le ekkora valótlanságot, mire a komponista nevetve azt válaszolta: „Túlságosan jó történet volt ahhoz, hogy lemondjak róla!”