Határeset

KÉT VILÁGRENDSZER HATÁRÁN Hivatásos határőrtiszt, nemzetbiztonsági tiszt és családapa. Bella Árpád egy személyben testesíti meg ezeket a hivatásokat. Az életútinterjú a kádári rendszer határőrtisztjének mintaszerű szakmai pályáját követi nyomon, és akár sema-tikusnak is mondhatnánk, ha a nagybetűs törté-nelem nem szippantotta volna be az 1989-es határnyitás révén. Bella Árpád visszaemlékezése őszinte hangú, minden élethelyzetéről ugyanúgy nyilatkozik, akár másokat jellemez, akár önkritikát fogalmaz meg. Hivatásából fakadóan az interjú során mindvégig kiegyensúlyozottan és tárgyilagosan emlékezett a családja és önmaga élettörténe-tére, illetve fogalmazta meg azokat a tapasz-talatokat, amelyeket a vasfüggöny korsza-kában és rendszerében a két világ határán szerzett. Mindig a helytállás, a mérlegelés és az embernek maradás hatotta át cselekede-teit, függetlenül attól, hogy a soproni tisztkép-zésről, a soproni határőrkerület forgalom-elle-nőrző pontján (FEP) történtekről, a páneurópai piknikről vagy éppen a rendszerváltozás után a Határőrség Országos Parancsnokságán, majd a Nemzetbiztonsági Hivatalban betöltött felada-tairól mesélt. Visszaemlékezésében megeleve-ned nek a közelmúlt egyes politikusai, közéleti emberei és ismert határőr- és katonai vezetők is. De hallhatunk történeteket a határsértőkön kívül az elektromos jelzőrendszertől kezdve a csiszolatlan drágakövekből készült haskötőn keresztül a jugoszláv buszos beszerző körutakig; legtöbbször éles, de néha kevésbé komoly hely-zetekkel is találkozott a FEP-en.